Az átmeneti hetek nem új kabátot kérnek. Egy szabást kérnek, ami a pulóver fölött is becsukódik, és egy réteget, amit ülve levesz.
Reggel a megállóban még kabát kell. Délben, az irodában vagy a villamoson gyakran meleg lesz. Ha a középső réteg nem jön le tisztán, egész nap a hóna alatt cipeli a kabátot — vagy izzad benne. A sorrend ezért számít: alsó hosszú ujjú, vékony pulóver vagy kardigán, fölötte az átmeneti kabát. A kabát marad a vállon vagy a táskában; a pulóver az, amit az asztalnál levesz.
Egy nadrág vagy szoknya, ami nem gyűrődik a villamoson, egy hosszú ujjú, egy vékony pulóver. A cipő vigyen el a megállóig esőben is: zárt orrú, szárazon száradó talpú darab, nem nyári vászon. Ha a járda nedves, a nyitott cipő a nap első döntése lesz — rossz irányba.
Két szín, nem öt. Egy sötét és egy világosabb alap elég ahhoz, hogy reggel csak azt döntse el, kell-e a pulóver. A harmadik szín a sálra vagy a táskára maradhat, nem a teljes szettre. Ha minden darab „hangsúlyos”, a réteglevétel után nincs, ami önmagában is kész.
A hónap végén vegye ki, amit harminc napja nem vett fel a munkába. Az nem az alap. Ami háromszor volt rajta esőben és irodában is, az marad. A többi polcra kerül, amíg újra átmeneti hét nem jön.
Ez nem vásárlási lista. Ha mégis hiányzik egy darab, a szempont egyszerű: becsukódik a pulóver fölött, lejön ülve, és a cipő elviszi a megállóig.