A lencsét este tegye vízbe, ha másnap ebéd lesz. Reggel ne derüljön ki, hogy még száraz. Az áztatás nem luxus: a főzési idő rövidül, és kevesebb víz kell a lábasban.
Egy lábas: hagyma vagy ami helyette van, zsír vagy olaj, lencse, és a zöldség, ami úgyis megpuhulna a héten — sárgarépa, burgonya, esetleg maradék petrezselyemgyökér. Vizet annyit, hogy kanállal egyék, ne hogy mártás maradjon az alján. Ha füstölt kolbász vagy szalonna van a hűtőben, mehet bele; ha nincs, a paprika és a babérlevél is elég ahhoz, hogy étel legyen belőle, ne csak főtt szem.
Só a végén. Ha korán kóstol, háromszor sóz — a lencse és a kolbász is „húzza” a sót, és a végén túl lesz. Ecet vagy mustár egy kanálnyival a tálaláskor: sav, nem újabb alapanyag-lista.
Írja fel, mi került bele. A következő héten nem fog „valami gyorsat” keresni üres hűtő előtt. A feljegyzés egy sor: lencse, hagyma, répa, babér. Ennyi. Ha másnapra is marad, fedő alatt a hűtőben áll; melegítéskor egy korty víz, ne hogy odaégjen.
Ez nem tízsoros bevásárlólista és nem újévi „szerencseétel” ceremónia. Munkanapi egyfazék: ami otthon van, abból készül, és a lábas este is elmosható.