Nem kell szőnyeg és nem kell video. Kell egy padló, ahol a térde nem csúszik, és egy idő, ami tényleg húsz perc. Ha a telefonomra tesz egy időzítőt, az időzítő a határ — nem a „még egy kör”, amit utána fájdalom követ.
Válasszon négy mozdulatot, amit már ismer: guggolás szék mögött kapaszkodva, falnak dőlő karhajlítás, csípőemelő a padlón, és egy járás a lakásban a sorok között. Mindegyikből annyi, amennyi tiszta marad, nem amennyi a számot teljesíti. Három-négy perc könnyű átmozgatás a elején: váll, csípő, boka. Utána a négy mozdulat váltakozva, pihenővel. A végén egy-két perc lassabb járás vagy nyújtás, ami nem „edzés”, csak levezetés.
Ha a térd vagy a derék jelez, hagyja abba azt a mozdulatot. Ez nem edzésterv és nem gyógyít. Ha a fájdalom másnap is ott van, ne ismételje, hanem kérdezzen meg valakit, aki a testét nézi, nem egy naplót.
Húsz perc, amit hétfőn és csütörtökön tényleg megcsinál, több, mint egy vasárnapi terv, ami a fiókban marad. A napló nem ígér formát és nem mér teljesítményt. Azt írja le, ami a padlón megismételhető — eszköz és ígéret nélkül.